Improvizáció.
E szó hallatán 2007 szilvesztere óta az emberek javarészének a Beugró jut eszébe. Sikerüket nem lehet nem elvitatni. Az igazság azonban az, hogy bő négy évvel korábban alakult meg Magyarország első improvizációs csapata: a Momentán Társulat.
Tíz fiatal, Földessy Margit óvó kezei alól kiszabadulva, néhány év alatt létrehozott egy teljesen új alapokra épülő színházat. A zsenialitás nem az alapötletben vagy a koncepcióban keresendő, mert az végtelenül egyszerű: színi-iskolákból ismert gyakorlatokat adnak elő. Eddig nem is különbözik a Beugrótól. Kellékeik egyszerűek, bár hőseink nem szégyellnek felhasználni mindent, amit csak találnak hátul, a színfalak mögött.
A leglényegesebb különbség a Beugró és a Momentán között azonban nem a jóval bővebb kelléktár, hanem a műsor közvetlensége. Előbbit ugyanis a televízió bizonyos korlátok közé szorítja, egy határt nem tudnak átlépni. A Momentán Társulat viszont jóval meghittebb környezetben dolgozik, és sokkal szorosabb viszonyt ápol a közönséggel, hiszen a jelenetek alapjait (nagyrészt) ők, a nézőtéren ülők fektetik le.
A publikum és a szereplők közötti hidat Bódy Gergelynek hívják. Ő az, aki már jóval az előadás megkezdése előtt körbejár az előtérben és különféle feladatokat ad ki az útjába vetődő nézőknek. Ő felel az összhangért, az egész műsor gördülékenységéért, ritmusáért.
A Beugró menete egyirányú: különféle színpadi gyakorlatok egymás utáni megjelenítése. És ezzel nincs is semmi baj. De a televízió jelenléte miatt nem képesek más vizekre is átevezni, amit a Társulat gond nélkül (?) megtehet. Ők, ha akarnak, leforgatnak egy egész filmet, amelyhez még DVD extrákat is hozzácsapnak. Két csoportra osztják a színészeket és így az egész este egy versennyé alakul át. Nem probléma számukra a történelem felforgatása vagy a kortárs magyar irodalom népszerűsítése sem.
A darabnak, amely szó szerint darabokból, apró részletekből áll össze, nem törik meg a lendülete, a csapattagok a másodperc törtrésze alatt tovalendítik a cselekményt, a jelenetet, figyelnek egymásra, záporoznak a poénok, a közönség pedig reagál rájuk, együtt él a szereplőkkel. Két óra elteltével szinte már családias környezetből lép ki a néző az utcára.
A szekér nem áll meg, ha egyszer beindult. A jövő hét folyamán tizenkét előadást és kilenc társulatot lát vendégül az Impró színház. A tíz fiatal pedig ezután sem fog felkészülni egyetlen estére sem – legalábbis nem úgy, mint más színházakban.
Ferenci Péter