A kémiát és fizikát kedvelő olvasókat arra kérem, hogy nézzék el őszinteségemet! Sosem szerettem egyik tantárgyat sem az iskolában. Nem értettem, hogyha valaki szerelmesen ücsörög azon a bizonyos rózsaszín felhőn, akkor minek elemezni annak az összetételét? Kit érdekel az akkor? Vagy ha idegességünkben elönti az agyunkat az a másik anyag, nem mindegy mennyi proton, neutron vagy elektron van benne?

 Heves tiltakozásom ellenére mégis valamilyen különös jelenséget fedeztem fel (bárcsak rólam neveznék el majd egyszer!) január 22–én, a 42. évfolyam felvételijén. Leendő hallgatóink illedelmesen nézték végig az iskolánkról szóló filmet, majd hallgatták végig az előadást, és közben ültek, mint a cövek. Se egy pisszenés, se egy nagyobb mozdulat, semmi. Csak katonás rend! Azt azért elárulom, mert álszent azért nem vagyok, hogy erre az eseményre anno én is elővettem a (mások szerint kínai, szerintem csak nagyon szerethetett az ajándékozója) MontBlanc tollam, amit a felvételi után szépen vissza is tettem a dobozába, mert azért nem fog az olyan jól, mint egyszerűbb testvérkéi. Tehát nagy volt a csend, sok az egyenes hát, csinos öltözék, ahogy az meg van írva. A 41. évfolyam háza táján azonban ez éppen fordítottan arányosan jelent meg: izegtünk-mozogtunk, mindig beszélt valaki, nem is beszélt, csacsogott. És persze a mozgás! Hangyaboly eső előtt! És ha ez még nem lenne elég: VALAMI volt a levegőben, amit semmilyen műszer nem mérhet, de tagadhatatlanul mindannyiunkra hatott! Hatalmas összenevetések, titkos összekacsintások, egymásba vágó, befejezetlen mondatok jelezték útját. Egy csapat voltunk! A délelőtti „bejárattól” kezdve a délutáni „kijáratig” nagyon egymásra hangolódtunk!

Fél évvel ezelőtt még mi is egymás MELLETT ültünk talán egy kicsit meg is szeppenve, kínosan ügyelve arra, hogy pozitív benyomást tegyünk környezetünkre, most pedig minden szándékos dolog nélkül magunk csináltunk EGYÜTT valami nagyon pozitívat!

És ha már ennyire belelendültem: ugye milyen szép is az, amikor a csókok íze szánkban méz és áfonya, nem pedig kusza vegyjelek sokasága! Mert aki azt elemezgeti, hát meg is érdemli!