Rengeteg típusú nő van, lehetetlenség bekategorizálni őket. Kevesen vannak, akik kipróbálták az összes típust, általában valaki egynek sem, egynek vagy csak néhánynak a szakértője. Vannak egyszerűbb és nehezebb esetek. Van, akit az első estén meg lehet dönteni, van, akit soha. De ettől szép és izgalmas.
A hírrel egyből a lényegre kell menni, fél perc és villany leoltva. Ki, mit, hol, mikor, hogyan és bumm. Van, aki még akarja tudni azt is, hogy miért, na, azzal már vigyázni kell, mert könnyű bakot lőni és már csak későn veszed észre, hogy kommentárral van dolgod. Nem kell mellé beszélni, csak a lényeg. Két-három mondat és kész, aztán jöhet is a következő, de az már lehet, hogy egy egyiptomi, vagy iráni szépség.
Az interjú már nehezebb eset. Azzal beszélgetni kell, nem adja olyan könnyen a bugyiját. De nem lehet ám mindenféle faszságot magyarázni, mert nem lesz íve és lehet a hajunkra kenni az egészet. A lényeg: hozzuk ki a partnerből az állatot. Mutassa meg egy olyan arcát, amitől érdekes, új lesz. Lehet ő az új brit hercegnő, vagy a sarki fűszeres csaj, de valami olyat kell csinálni vele, amilyet még senki.
Megvan a csaj, túlvagytok az előjátékon, térnél a lényegre, erre a szemét főszerkesztő meg épp a kellős közepén felhív, hogy élőben vagy a híradóban, mondjad el mi van. Ilyenkor csábmosoly felvesz és elmeséled a kedves nézőknek, hogy milyen a leányzó fekvése. De mivel ideges vagy, hogy félbeszakítottak, nem köszönsz el a végén. Élő bejelentkezés pipa.
Megcsinálod a csajt. Szivar helyett első dolgod a tudósítás. Az eredménnyel kezded, összefoglalod milyen pózokban, hogyan, mennyit, hányszor. Megkéred az érintettet (jelen esetben a leányzót), meséljen az eseményről: na ugye, hogy mekkora jó volt. Szerény ember lévén te nem foglalsz állást, de azért a végén a bajszod sarkából még eldurrantasz egy találó megjegyzést, zárómondatot.
Ordítozik az após vasvillával a kezében, az anyós azzal jön, hogy mikor veszed el a kicsike lányát, megjelenik a féltékeny hugica, meg a szemét ex-barát. Mindenki belepofázik a dolgodba, mindenki elmondja az álláspontját. Azt veszed észre, hogy már nem is arról van szó, hogy te megdugtad a csajt (nevezzük mondjuk Jolinak), hanem hogy apu már öt éve nem hajlandó lefeküdni anyuval, akinek ezért csípi a szemét, ha Jolika hangosan turbékol a szomszéd szobában. Üdvözöllek a riportban.
Túlélted az esetet, végre a falu kocsmájában ülsz és meséled a haveroknak mi volt. Természetesen kiszínezed kicsit, mert az a lényeg, te mekkora király vagy és legyen ezeknek a szerencsétleneknek valami jó dumájuk, amit mesélhetnek majd tovább a szomszéd faluban a saját sztorijukként. Mivel már mindenki iszogatott, mondhatni emelkedett a hangulat, magasröptű a társalgás, ezért egy-egy filozofikus vagy irodalmi párhuzam, hasonlat simán elmegy, még az sem baj, ha a jegyzetedben nem is csak Jolika az alany, hanem még a szomszédból a Mari is, a lényeg az, hogy az üzenet átmenjen, hogy valamit adj, amitől a kocsmatöltelékek (olvasók – a szerk.) többek lesznek.
Lényeg a lényeg: gyakorlat teszi a mestert és ismétlés a tudás anyja. Mindent, mindenhogy, mindenféleképp, mindig máshogy, mindig jobban, minél többször és talán a tízedik, a századik, vagy az ezredik után már nem szerepelnek majd a fenti jegyzetemben (jegyzetemben?) azok a hibák, amiket most még sajnos elkövettem. Hajrá!
Sinka Péter
