„Ki nem kérdezett a múlt órán? Hm… Te. Akkor Veled kezdünk, és… Téged meg Téged is hallani szeretnélek. Hét perc. Tessék!”

Nincs apelláta, a Nagyfőnök szava szent! Miközben beszélgetsz az interjúalanyoddal, Ő vagy helyeslően bólogat, vagy szigorúan összeráncolja a szemöldökét. Oh, és eszeveszettül jegyzetel. Soha semmi nem kerüli el a figyelmét. Hogy mit is írogat olyan szaporán? Na, igen, addig örülj, amíg nem tudod!

Hét perc. Ennyi a Te időd. Utána jön az értékelés, az utolsó ítélet… Az a jó taktika, ha mindig a legrosszabbra számítasz, így nem érhet csalódás. A Nagyfőnök ugyanis nem finomkodik, nem babusgat, nem próbál vigyázni a lelkivilágodra. Őszintén megmondja, hogy mennyire elszúrtad… „Ne tegyél fel ostoba kérdéseket! Ne mondj olyat, hogy »Azt szeretném kérdezni«! Vezesd az interjút! Figyelj, gondolkodj, reagálj!”

És még sorolhatnám a kritikákat, intelmeket. Egy biztos: mindent tud az interjúzásról. S ami ennél is fontosabb: át is adja azt. A többi pedig csak rajtad áll.

Szíjjártó Anita