A különböző szerkesztőségek tagjai, valamint az (el)ismert médiaszemélyiségek idén februárban immár sokadik alkalommal vehettek részt az évente megrendezett Sajtóbálon, nekem viszont ez volt az első alkalom. Az első alkalom pedig mindig nagyon izgalmas.

Maga a lehetőség véletlen jött szembe, egy a KOS honlapon közzétett felhívás képében. Mulass és forgass a Sajtóbálon! Négy hallgató ingyen vehet részt a rangos eseményen, „pusztán” egy öt perces filmet kell forgatnunk. Ezt aztán vétek kihagyni! Gyors telefon Csizmadia Dórinak, azonnali tájékoztatás, öt perc múlva a jelentkezésünk célba is ért a KOS virtuális postafiókjába. De vajon elég gyorsak voltunk – e ?

Nos, a sebességgel és a lelkesedéssel olyannyira nem volt probléma, hogy napok múlva is mi voltunk az egyetlen jelentkezők, nem kis megrökönyödésünkre. Kis duónk aztán mégis kiegészült a már „legendásan” rutinos M.Náthon Andrással (mindig kell egy pasi a csapatba), valamint az operák világában is otthonosan mozgó Pataki Dimitrával, aki azonban ezen az estén nem áriázott. De hogy bebizonyítsuk, a „2x2 néha 5” a svájci műkorcsolya EB-ről hazaérkezett Pavuk Viki is velünk tartott.

Ötösfogatunk csaknem 1 órával a kezdés előtt már a bál helyszínén volt, egészen pontosan a Roosevelt téri Inter-Continental hotelben, kamerákkal, statívval felpakolva, tűsarkúban és báli ruhában (Andrist kivéve). Egy gyors bemutatkozás és megbeszélés Rózsa úrral, az esemény főszervezőjével, és máris ott termettünk a főlépcsőnél, hiszen bármelyik percben érkezhetett egy illusztris vendég. Nem is kellett sokat várnunk. Hét óra tájban már gyűltek a meghívottak: ismert arcok és (számunkra) ismeretlenek egyaránt. Politkusok, tévések, szerkesztők. Kisvártatva feltűnt Tarlós István főpolgármester is, hosszasan kezet rázott Rózsa úrral, remek kis snitt lett belőle.

A frissen érkezettek rögtön remek programok közül válogathattak. Volt itt sziluett készítés, címlapfotózás, rulett, póker, casino, praliné, koktél, minden mi szem-szájnak ingere. Csapatunk először csak irigykedve figyelte a nem forgató bálozókat, és a feladatra koncentrált. Felvenni például, ahogy az elegáns és tágas szalon, amely a gálavacsora színhelye volt, megtelik öltönyös, szmokingos urakkal, és nagyestélyis hölgyekkel. Szerencsére két kameránk is volt, így ketté tudtunk válni: amíg valaki az ezüsttálakkal ügyesen lavírozó csokornyakkendős pincéreket filmezte, addig más ismert arcokat próbált lencsevégre kapni a tömegben.

A vacsora közben alkalmunk nyílt pihenni egy keveset. No és persze megkóstolni a hangzatosan elnevezett, néha megfejthetetlen összetevőjű fogásokat, amelyek közül volt jó is, és felejthető is; de hát ki teszi ezt szóvá egy ilyen bálon?

A vacsora után aztán folytatódtak a programok, és folytatódott a kamerákkal történő ide-oda cikázásunk is. Hamarosan színpadra lépett az est sztárvendége: nem más, mint Tolvai Renáta, a Megasztár legújabb szériájának győztese, aki 12, a produkcióban már előadott dalával szórakoztatta a közönséget. A lábak lassan mozdultak meg, de a műsor végére Reni elérte, hogy táncolni kezdjen a bálozó közönség. Bár a kisfilmünkbe nem kértek interjút, azért kihasználtuk a lehetőséget, és pár kérdést feltettünk Reninek. Sokat kellett rá várni, de hát „az újságíró mindenre kész”.

Éjfél után már fáradni kezdtünk, jól jöttek tehát azok a kis falatkák, amiket felszolgáltak nekünk. Kellett az energia. Nem is álltunk meg, tovább vadásztunk az ismert arcokra: Pálffy István, Azurák Csaba, Pachmann Péter, Anry-Soós Éva, Bus István mind feltűntek az est folyamán. Legtöbbjüket sikerült is lencsevégre kapni.

Végül hajnali kettőkor távoztunk. Akkor már igencsak kiürültek a termek, elfáradtak a táncosok, és hazamentek a médiasztárok. Mi sem voltunk éppen frissek, de sok új élménnyel és rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. És ugyebár, van egy mondás: „Gyakorlat teszi a mestert.”

Mucsi Dorina