Szex, homoszexualitás, család, mindig top tízes témák. Lisa Cholodenko, a The kids are all right rendezője, nem bízta a véletlenre: három az egyben, csak hogy tuti legyen. Így, az Oscar-gála előtt pedig muszáj volt (lett volna) nagyot durrantani, hiszen, ha valami elkezdődött – a tavalyi győztes film, A bombák földjén rendezője szintén nő volt –, akkor azt jó folytatni. Értékelem az igyekezetet, de azért én nem vagyok teljesen jól.

Izgatottan vártam, hogy mi sül ki ebből. Elsült, de hangja nem túl sok volt. A sztori átlagosnak ugyan nem nevezhető, de azért a fantáziámat nem mozgatta meg nagyon. Jules (Julianne Moore) és Nic (Annette Bening) leszbikus pár, akik szépen, csendben nevelgetik kamaszkorú gyerekeiket, Jonit és Lasert. A langyos állóvizet a spermadonor-apa, Paul (Mark Ruffalo) nem is oly véletlen felbukkanása kavarja fel, aki lassacskán befészkeli magát a családba és Jules ágyába. Mi lesz most? Borul a bili vagy a két anya kitart egymás mellett?

Tipikus történet egy kis homoszexualitással megspékelve. Nyerő kombinációnak tűnik, többször bejött már, gondoljunk csak a cowboyok románcára a Túl a barátságon című filmben. A The kids are all right kicsit modernebb köntösbe burkolja a témát, és a hollywoodi produkciókhoz hűen, happy enddel zárul.

A színészi játék vitathatatlanul zseniális. Annette Beningnek meg sem kell szólalnia, az érzései, gondolatai az arcára vannak írva. Minden egyes homlokráncnak, mosolynak megvan a jelentősége. Partnere, Julianne Moore már nem robbant akkorát, de azért rá sem lehet panaszunk, hiszen a „házasság nehéz” mondattal és a monológja alatti mimikájával megve(he)tte a nézőket. Mark Ruffalo viszont óriási melléfogás volt. A laza, motoros bőrdzsekis, kertészkedő (?) Don Juant egész jól alakította, ám egy percig sem tudtam elhinni, hogy apa is tud lenni a spermabankon kívül. A mozdulatai hűvösek voltak, még azt követően is, hogy elvileg „megszerette” a gyerekeit. Egyébként is: hogyan lehet jó apa az, aki a gyerekei (!) családjának szétzúzása árán akar saját családot…?

A film közepe táján elhangzik egy jelentéktelennek tűnő mondat, egy szintén hanyagolható mellékszereplőtől: „Mintha a világon minden csak a szexről szólna.” Miért, nem? Dehogynem! Ahogy a filmben is. Kezdve a spermadonor-apa futó kalandjaitól, a melegpornót néző leszbikus párig, az ártatlan, szűz szőkeség és a kissé arab kinézetű herceg ki nem mondott szexuális vonzódásától, Jules és Paul viszonyáig… nem beszélve az érett piros paradicsomról meg az „aranyos uborkákról”.

Lehet prűdnek lenni, de felesleges: minden a szexualitásról, és persze a szeretet-szerelem kapcsolatról szól, s e kettő nem mindig jár együtt. A kérdés csak az: melyik a fontosabb? Érdemes-e egy-két jó éjszakáért felrúgni egy 10 éves – mondjuk, hogy jól működő – házasságot. A The kids are all right-ban erre is megkapjuk a választ. Egy olyan választ, amitől remélhetőleg mindenki jól érzi majd magát.

Szíjjártó Anita