Nesze neked amerikai álom. Családi dráma a javából, méghozzá amerikai módra, némi boksszal ízesítve. Naná, hiszen igaz történet, ami egy világbajnok bokszolóról, „Irish”Mickey Wardról és az Ő nem kicsit rögös útjáról, családi összeomlásáról, majd feltámadásáról szól a Harcos (The Fighter) című film. Végignézzük és mindenkit elkap a hú de behúznék egy bokszzsáknak, vagy bárkinek érzés.

A film egy amerikai kisvárosból kitörni készülő bokszoló, Micky Ward (Mark Wahlberg), és a már egyszer kitört, de lecsúszott drogos és nem mellesleg edzőként debütáló féltestvér, Dicky Eklund (Christian Bale) nem mindennapi küzdelméről szól. Harc a saját életükkel, egy zsarnok anyával, mulya apával és elviselhetetlen nővérekkel.

A szereposztás parádés. A Mark Wahlberg rajongók igazi tátott szájas filmnézést várhatnak, az ide vele, had öleljem meg most azonnal érzéssel körítve. Annak ellenére, hogy a szűkszavú, nem is annyira bokszoló alkat, és a már nem annyira fiatal Micky igazság szerint mellékszereplővé válik bátyja, Dicky mellett. Christian Bale – indokolatlanul csont soványra fogyott – teljesen leépült drogfüggő, valaha volt bokszoló, és most testvérét edző alakítása, megdöbbentően jó. Aztán ott van még Amy Adams is, aki Micky barátnőjét alakítja csípős nyelvvel. Mindhárom karakternek megvan a közös és a külön-külön mélylélektani drámája, sőt a filmben nincs is olyan szereplő, akinek ne lenne meg a maga kis drámai fejezete.

 Ma már egy bokszoló-film önmagában nem elég; túl kell mutatnia a sztori egyszerűségén. Kérem szépen, ez a film nem egyszerű! A rendező, David O.Russell semmit nem hagy figyelmen kívül. Mocskos kisváros, lepukkant helyszínek, börtön, gonosz elvált feleség, rikácsoló emberek, kosz és füst. Aki nézi, izzad, sír, megőrül, üvölt, bunyózik, nevet, és igen, ez már hatásvadászat a javából. De ez kell nekünk, hiszen képes újat mutatni. Na persze azért van happy end, mindenki elnyeri méltó jutalmát, és van amerikai álom, de nem erre fogunk emlékezni.

Hamza Judit