Józan eszem hiába tiltakozott, hasztalan ismételgettem magamban, hogy „ugyan mit érdekelne engem”? Újságíró-tanoncként (sajnos?) nem hagyhattam ki ezt a „páratlan” és „történelmi jelentősséggel bíró” estét. Nevethettek ezen, de akár személyes ismerőseimen keresztül, akár közösségi oldalakon szörfözve, állíthatom hogy – a közelmúltból szemezgetve – csupán a királyi esküvőt előzte meg ekkora várakozás.

Kitartóan úsztam az ár ellen, igyekeztem minél kevesebb felületet hagyni a televíziónak és az internetnek, hogy a Való Világ szelleme elérjen. Ha információ kellett, mástól kérdeztem meg, a műsort csak „átkapcsolásnyi” ideig néztem. És lám: az örvény most engem is beszippantott.

Mindössze pár perc választ el minket attól, hogy megtudjuk: ki visz el mindent? Dzsörzi-jerzsi, a kockás-hasú szépfiú vagy Alekosz, a „bárgyú-bika”, ahogy családi körben gyorsan elneveztük.

Általános közérzetemről az alábbi leírás számol be: az adrenalin-szint az egeket verdesi, hatalmas izgalmamban ülve maradni is alig bírok. Idegességemet úgy látszik, kizárólag nyújtózkodással és vízilóásításokkal tudom csillapítani. Hűha, egyre több… már nagyon izgatott lehetek.

Nézem, nézem őket, azokat a szép fejeket és egyre csak arra gondolok: kik ezek? „Dzsörzi, te rengeteget fejlődtél”, ugyan miben? Énekelt? Táncolt? Nem. Akkor miért állítják be úgy?

A düh- és hányingerküszöb az eredményhirdetés után hág a tetőfokára: Alekosz tombol, Dzsörzi csak ül és néz, a közönség extázisban ünnepel. Alekosz… Alekosz… te drága Alekosz… hát mégis te nyertél! Van isten…

A Reality-színház kitett magáért. A körítés egészen kiváló. A háttér villog, fénylik és tüzesen ragyog, a porondmesterek eladják az árut, a rivaldában álló főszereplők létrehozzák a kamudrámát: nevetnek és nevettetnek, sírnak és megsiratnak. Könnyeznek és isznak. Szép is lenne mindez, ha a műviség álarcát le tudnák vetni. Bár azon elgondolkoztam, hogy a Színművészeti-felvételire legközelebb Alekosz monológját viszem, Elválás a Villától címmel.

Búcsúzóul még megnézhetjük a legjobb, legszebb pillanatokat. A műsorszervezők felvonultatják előttünk, hogy fél év alatt hányféle idióta jelmezbe sikerült öltöztetni a delikvenseket, hányszor tudták fél-pucérra vetkőztetni őket, hányféle testhelyzetet vettek fel a villalakók, illetve hány lányt tudtak lesmárolni.

Bevégeztetett. Ami elmúlt, elmúlt.

Semmi vész! Ne aggódj, Magyarország! Hamarosan jön Alekosz saját műsora!

Ferenczi Péter