Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni a szerelem misztériumát. Megszámlálhatatlan vers, regény és dal született, hogy kimondja a kimondhatatlant és megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Azt az érzést, amitől gombóc van a torkunkban, nem kapunk levegőt, és összeszorul a gyomrunk. Ezek a szerelem legfőbb tünetei.

A Madách Színház Valentin-nap alkalmából egy külön koncerttel örvendeztette meg a boldog párokat, de az egyedül érkezők is mosolyogva távozhattak a több mint 2 órás kalandozás végén.

A kalandozás pedig a szerelem 8 szakaszán vezette át a nézőket, hogy a végén rájöjjünk, valóban végtelen, hisz mindig újjászületik bennünk, dacolva szívszakadással, hűtlenséggel, bosszúvággyal, könnyekkel.

A 8 fellépő művész is kitárta előttünk a szívét a  színház színpadán, a musicalirodalom és a világslágerek legszebb szerelmes dalait nyújtották át ajándékul, hogy a rohanós hétköznapok szürkesége után ünneplőbe öltözzön a szívünk, és kezünk kedvesünk kezét keresse a nézőtér félhomályában.

A szerelmes dallamokkal átszőtt műsort felolvasások is tarkították. Legnagyobb költőink szerelmi levelezéseiből hallhattunk részleteket azokból az időkből, amikor még remegő kézzel írták papírra vallomásaikat. Betekintést nyerhettünk Kosztolányi romantikus lelkébe, vagy Ady és Léda héja-nászába a papíron. Mindezt olyan színészek tolmácsolásában, mint Gallusz Nikolett, Mahó Andrea, vagy Posta Victor. Látható volt Seregi László két világhírű balettjének, a Rómeó és Júliának és a Spartacusnak egy-egy részlete is, hogy bebizonyítsa, nem is kellenek szavak, ahhoz hogy kifejezzék a szerelem minden kínját és örömét.

Lehet szeretni és szidni a szerelmesek „kreált” ünnepét, de ezen az estén minden jelenlévő gazdagabb lett valami nagyon fontossal. Érzésekkel, amelyek egyre inkább a háttérbe szorulnak az érvényesülés kíméletlen útját járva. Érzéseket szenvedélyről, bánatról, határtalan boldogságról, mindarról, aminek egyetlen okozója egy szóval leírható: szerelem.