Egy volt úszó, egy leendő sportriporter. Egy lány, aki köszöni, de nem azért jött, hogy „celeb” legyen. Csizmadia Dóra, 20 évesen immár nemcsak a víz, de a kamera szerelmese is. Mindezt a Komlósi Oktatási Stúdiónak köszönheti, ám az iskola is sokat köszönhet neki. Egy új online szerkesztőséget: a Kos Market-et, a megnyilvánulás színpadát.
Első látásra félteném ezt a pici lányt. Azonban elég pár percig figyelnem a szemem sarkából, hogy rájöjjek, a látszat csal és bizony „kicsi a bors, de erős”. Dóri határozott, a végsőkig kitartó és elszánt. Amolyan faltörő kos típus. Amikor mesél, mélybarna őzike szemeiben pajkosság és határtalan lelkesedés csillog. Azt mondja, ez a fajta határozottság az élet minden területén igaz rá. Elemében van, valószínűleg, mert érzi, hogy jó helyre került. Sajátos magabiztos elszántságát viszont nem adta könnyen az élet.
Dóri a Fókusz szerkesztőségében
„A legtöbb dologban máshogy gondolkodtam/gondolkodom, mint a velem egykorú emberek, akik középiskolai éveim alatt körülvettek. Én már akkor sem féltem megmondani a véleményem! De pont ezért, én voltam a különc, a más.”
Ez akkoriban, önbizalmát is alaposan visszavetette. Nem egyszer érezte magát magányosnak, bár természetesen sok barátja volt. Hisz, ő egy nyitott személyiség. Bizonytalanságait mind a mai napig magában rendezi le, külső szem csak a maximumra törekvő, magabiztos lányt láthatja rajta. Erre törekszik. Miközben tovább mesél középiskolai éveiről, rendel egy kávét. Feketét. Arcán megvillannak a múlt sérelmei, de csak egy pillanatra.
„Engem marhára nem érdekel/érdekelt, hogy ki hol itta részegre magát, vagy hol hányt ettől a hétvégén. A vagány „csávóknak” meg ez igen is fontos volt.”
Dóri szerelme már akkor is a sport volt. Három éves óvodás kislányként jegyezte el magát az úszással. Mélyvízbe került, és elnyelte az örvény. Ám, ő ezt egy cseppet sem bánta, több mint 10 évig úszott versenyszerűen. Itt is a legmagasabb célt tűzte ki maga elé: Olimpiai bajnok lesz! Persze, sok tizenéves dédelget ilyen álmokat, de Dóri kitartása és a szorgalma előtt megemelhetjük képzeletbeli kalapunkat. Igazi erőssége a gyorsúszás volt. Nem csoda, hisz ő maga is olyan intenzív, mint azok a karcsapások és a lábmunka. Olimpiai bajnok nem lett Dóriból, de mosolyogva teszi hozzá: „Bevallom, azért sohasem voltam olyan „gyors”, mint mondjuk Hosszú Katka. De a szeretetem nem hagyta, hogy ne menjek le az uszodába rendszeresen.”
Bár jelenlegi életének nem szerves része az úszás, egy célja még megvalósításra vár: a profi sportolók számára is komoly kihívásnak számító, Balaton átúszás! És amit Dóri egyszer a fejébe vesz….
Így volt ez a Komlósi Oktatási Stúdióval is. Amikor a KOS-ról kérdezem, végképp megered a nyelve. Mennyi friss élmény! De térjünk vissza a kezdetekhez!
„Tudtam már, hogy nem leszek soha Olimpiai bajnok, de mégsem szeretnék elszakadni a sporttól. Abban az időszakban volt a 2004-es athéni olimpia. Ekkor még csak családom szórakoztatása kedvéért közvetítettem nekik a magyar eseményeket. Utána elkezdtem keresgetni, hogy kik dolgoznak kint a helyszínen, kik a profik. Sokak életrajzát nézegetve rájöttem, hogy ők sportriporterek, és a KOS neve is sokszor szembe jött. Kutakodni kezdtem, és megtaláltam az iskolát. Akkor már tudtam, ez kell nekem!”
Egy győri lányt ezek után két dolog tántoríthat el: az iskola a fővárosban található, és a borsos összeg, amit tandíjként elkérnek. Sokan ilyenkor vagy feladnák, vagy apuci zsebébe nyúlnának. De akkor nem Csizmadia Dóra lenne a nevük. Ő nem sokat gondolkodott, és apuci pénztárcája is érintetlen maradt. Egyből munkát keresett, és míg mások a strandon süttették a hasukat, ő végigdolgozta a nyarakat. Angol, illetve testnevelés órákat tartott gyerekeknek, és a babysitterkedésbe is belekóstolt, a KOS-ért. Az összegyűjtögetett pénzt pedig szorgos kis hangya módjára tette félre, hogy 2010 szeptemberében aztán bekopogtasson az iskola akkori központjába, és felvételizzen. Dóri immár nyugodtan mesél erről a sorsdöntő napról, pedig akkor még nem volt biztos a sikerben.
„Nagy izgalommal mentem oda, megvolt az írásbeli rész is, addig minden remekül ment, csakhogy jött a kamerapróba. Úgy éreztem nagyon elszúrtam. A jól megtervezett szöveg helyett, teljesen mást mondtam, ami körülbelül fél percesre sikeredett. Az tuti, hogy nem sokat tudtak meg rólam.”
Fél év elteltével viszont már nincs olyan ember az iskolában, aki ne hallott volna Dóriról. Ő az, aki tesz érte, hogy észrevegyék. Ha kell, egész nap forgat és éjszaka vág, még akkor is, ha másnap dolgozik és
Januárban álmodott egy nagyot. Pár lelkes segítőjével karöltve létrehozott egy honlapot, Kos-market címmel. A megnyilvánulás virtuális színpadát. Dóri főszerkesztőként irányítja a csapatot. Született oroszlán. Azt azonban ő is tudja, hogy mindig van hova fejlődnie.
„Azt vallom, hogy saját magamat kell legyőznöm egyfolytában, így leszek jobb és jobb. Tudom, hogy mik az erősségeim, és mi az, amin még nagyon sokat kell javítanom. A beszédtechnikámon feltétlen, illetve kamera előtt még természetesebbnek kell lennem. Pont erre való ez az iskola, hogy megismerd magad, mire vagy képes, és hogy tágítsd a látóköröd.”
És hogy mi lesz, ha betoppan a május és véget ér az iskola? Dóri összeráncolja a homlokát, az őzike szemekben szomorúság tükröződik. Erre még gondolni sem akar. De ne higgyük, hogy nincsenek tervei, ő nem az a fajta! Először a sportról kérdezem, merészen elmosolyodik.
„Autóversenyzőnek is készültem, egy jó kis rallyba még belevágnék!”
A legnagyobb cél azonban nem lehet más, mint a sportriporterkedés. Jöhetnek az akadályok, ez a pici lány meg sem áll addig, amíg be nem teljesíti legfőbb vágyát! És hogy miről álmodik a lány?
„Nagyon nagy vágyam, hogy egy Olimpiáról tudósíthassak, kint legyek a magyarokkal!”
Dóri pedig az a fajta, akinek ha célja van, akkor csak az lebeg a szeme előtt, és megtesz érte mindent. Ha kell, tűzön-vízen át gázol. Ha úszóként nem is, sportriporterként minden esélye megvan rá, hogy ott legyen az ötkarikás játékok helyszínén. Utolsó kérdésemre, hogy vannak-e ezzel kapcsolatban kételyei, döbbenten néz rám, majd hirtelen elmosolyodik és így felel: „Ugyan! Őrült vagyok és kitartok!”
Mucsi Dorina
